Földrajz

 

 

Hivatalos név: Magyar Köztársaság

Terület: 93036 km 2

Lakosság: 10 millió 84 ezer fő (2005 július)

Főváros: Budapest

Hivatalos nyelv: magyar

Pénznem: forint

 

A Magyar Köztársaság nemzeti lobogója és címere

Himnusz

 

 

Földrajzi fekvés, felszín

 

Forrás: Látnivalók Magyarországon. Főszerkesztő: Pálfy Katalin. Well-PRess Kiadó, 2001. Belső borító

 

Magyarország Európa középső részén, Közép-Európa déli sávjában, a Keleti-Alpok, a Kárpátok és a Dinári-hegyvidék által körülzárt Kárpát-medence központi részén, szomszédságához képest alacsonyabban fekszik. Területén az óceáni hatás már erősen lecsökken, a szárazföldi (kontinentális) viszont még nem jut egyeduralomra. Az Adriai-tenger ugyanakkor mindössze 200 km-re fekszik Magyarország határától. Emiatt hazánk éghajlatában, természetes növényzetében, a folyók vízjárásában átmeneti vonások érvényesülnek. A medencejelleg a domborzati akadályok hiánya és a központi fekvés miatt a közlekedés számára kedvező, a vízkészlet szempontjából viszont inkább kedvezőtlen (a folyók nagy mennyiségű szennyeződést szállítanak magukkal külföldről).

Magyarország domborzatát az alacsony tengerszint feletti magasság és a gyenge függőleges tagoltság jellemzi. Az ország területének 68%-a 200 m-es tengerszint feletti magasságot el nem érő alföld, 30%-a 200-400 m közötti magasságú dombság, és csak 2%-a tartozik a 400 m-nél magasabb hegységek csoportjába. 600 m fölé pedig mindössze kisebb területfoltok nyúlnak csupán.

 

A 93036 km 2 nagyságú Magyar Köztársaság Európa kis területű államai közé tartozik. Területe Európa összterületének kevesebb mint 1%-a. Magyarország a kb. 330000 km 2 területű Kárpát-medencén belül központi helyet foglal el. Az ország nem különálló természetföldrajzi egység, az országhatár sehol sem jelent természetes tájhatárt: hazánk hat nagytája – az Alföld, a Kisalföld, az Alpokalja, a Dunántúli-dombság, a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység – közül csupán a Dunántúli-középhegység fekszik kizárólag hazánk területén. A többi öt nagytáj az államhatáron túl folytatódik, illetve onnan nyúlik át. A földrajzilag nyitott határok szomszédainktól nem elválasztanak, hanem velük összekapcsolnak. Ez a természetföldrajzi adottság is az egymásrautaltságot sugallja.

 

 

Éghajlat

 

Magyarország földrajzi helyzete alapján a jellegzetesen négy évszakú, valódi mérsékelt övbe, azon belül pedig a mérsékelten szárazföldi (kontinentális) területbe tartozik. Mivel Magyarország kis területű, alacsony tengerszint feletti magasságú és gyenge függőleges tagoltságú ország, az egyes tájegységek éghajlatában nincsenek jelentős eltérések. Az óceántól való távolság alapján a kontinentális vonások (jelentősebb napfénytartam, kisebb felhőzöttség, nagyobb hőmérséklet-ingadozás, kevesebb csapadék) nyugatról keletre növekednek. A medencejelleg hatására ugyanezek a vonások a peremi hegységkeret felől a medence alföldi központja felé nőnek. A kicsiny, 520 km-es nyugat-keleti kiterjedésű Magyarországon a medencejelleg hatása sokkal jobban érvényesül. Hazánk legkontinentálisabb térsége tehát nem a legkeletebbi területeken, hanem az Alföld közepe táján, a Középső-Tisza vidékén található.

Hazánk kicsiny (320 km-es) észak-déli kiterjedése miatt a napsugárzás energiamennyiségében nincs jelentős különbség. Sokkal számottevőbb a borultság mértéke, amely hazánkban az Alföld középső részén a legkisebb (kb. 50%), a nyugati határ mentén a legnagyobb (majdnem 70%). E két tényező hatása tükröződik a napsütéses órák számának évi összegében, a napfénytartamban is. A Duna-Tisza közének déli felén az átlagos napfénytartam 2100 óra/év, a nyugati határ mentén viszont csak 1700-1800 óra/év. A napsugárzás évi eloszlása, főként nyári maximuma mind a gabona- és gyümölcstermesztés, mind pedig az idegenforgalom számára igen kedvező. Magyarország évi középhőmérséklete 8-11 ˚C. A legmagasabb értéket a délkeleti határ mentén mérik.

 

 

Forrás: Földrajzi atlasz. Pauz Westermann, 1999. 8. o.

 

 

A nyugati szelek övében fekvő Kárpát-medence domborzati viszonyai, a medencejelleg az uralkodó szélirányokat jelentősen módosítják. A Tisza vonalától nyugatra az északnyugati, a Tiszától keletre az északkeleti szelek uralkodnak. A hegységkeret védő hatásának köszönhető az is, hogy a magyarországi átlagos szélsebesség (2-4 m/s) jóval kisebb, mint Európa nyugatibb területein.

Az éghajlati elemek közül a csapadék eloszlásában rajzolódik ki a legnagyobb területi különbség. Magyarország legcsapadékosabb területei a délnyugati határ közelében (több mint 800 mm/év), legszárazabb vidékei pedig a Középső-Tisza mentén (kevesebb mint 500 mm/év) fekszenek. A csapadék időbeli eloszlása egyenlőtlen, de nem kedvezőtlen. A legtöbb csapadék tavasz végén, nyár elején érkezik. Ez a kora nyári csapadékmaximum biztosítja az érésben lévő gabonafélék, a kapásnövények vízszükségletét. Az átlaghoz képest azonban bizonyos években jelentős eltérések, a havi eloszlásban pedig szeszélyes szélsőségek mutatkoznak. Főként a nyári aszály okoz gyakori károkat, terméskiesést. Kedvezőtlen, hogy a hó éppen a mezőgazdaságilag fontos Dél-Alföldön takarja legrövidebb ideig a földeket (30-35 nap/év).

 

 

Forrás: Földrajzi atlasz. Pauz Westermann, 1999. 8. o.

 

 

Vízrajz

 

A medencejelleg hazánk vízrajznak is meghatározó tényezője. A vizek a hegységkeret felől a medence belseje felé folynak. Magyarország felszíni vízkészletének 90%-át a szomszéd országokból érkező folyók hozzák hazánk területére. A „behozatal” kedvezőtlen hatása, hogy a vizekkel együtt jelentős mennyiségű szennyeződést is „importálunk”. Az ország vízhálózata nem túl sűrű, sőt kelet felé haladva egyre gyérebb.

Magyarország és a Kárpát-medence vízhálózatának tengelye a Duna. A Duna magyarországi szakasza 417 km hosszú, ebből 140 km esik a szlovák-magyar határszakaszra. Vizét elsősorban ivó- és ipari vízként hasznosítjuk. A Duna egész magyarországi hosszában – az őszi alacsony vízállás és az esetleges téli jégborítás kivételével – egész évben hajózható. A folyam tengeri kijáratot nyújt hazánknak, e kijárat azonban a világkereskedelem fő központjaitól távol eső Fekete-tengerre nyílik.

A Duna életében az eddigi legnagyobb beavatkozást hazánk területén a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer tervei jelentették. A közös magyar-csehszlovák beruházásként a hetvenes években megkezdett építkezést Magyarország a nyolcvanas évek végén környezetvédelmi indoklással leállította. Bős-Nagymaros azóta is környezeti és politikai problémákkal terhelt megoldatlan örökség.

Az ország második legnagyobb folyója, a Tisza lomha, kis esésű, szélsőséges vízjárású folyó. Magyarországi szakasza 596 km. A Tiszát széles árterén holtágak, morotvák kísérik, amelyeket többnyire a múlt századi szabályozás során vágtak le a folyóról. (A folyószabályozás eredményeként a Tisza eredeti hosszának majdnem 40%-ával lett rövidebb.) A Tisza gazdasági hasznosítását szélsőséges vízjárása erősen hátráltatja. A Tiszáról leágazó csatornák (Nyugati- és Keleti-főcsatorna) jelentős szerepet játszanak az öntözésben.

Mindkét nagy, hajózható folyónk egymással párhuzamosan, észak-déli irányban szeli át az országot. A jelentősebb kereskedelmi forgalmat a nyugat-keleti irányú vízi összeköttetés hiánya erősen hátráltatja.

A magyarországi folyókon évente két jelentősebb árhullám vonul le. A kora tavaszi (márciusi) árvizet az alpi-kárpáti, valamint a hazai hóolvadás okozza. A kora nyári árvíz (zöldár) a nyár eleji csapadékmaximummal van kapcsolatban.

 

Tavaink sekély vizűek, emiatt nyáron gyorsan felmelegszenek, télen viszont hamar befagynak. Ezt kihasználva idegenforgalmuk – elsősorban a nyári szezonban – már megelőzte a hagyományos hasznosítást (halászat, nádvágás). A Balaton és a Velencei-tó környékén a túlzsúfoltság már környezeti problémát jelent.

Az 598 km 2 területű Balaton Európa legnagyobb melegvizű tava, illetve Közép- és Nyugat-Európa legnagyobb tava. Hossza 78 km, legnagyobb szélessége 15 km, a legkisebb (a Tihanyi-félszigetnél) 1,5 km. A Tihanyi-félsziget előterében található a tó legmélyebb pontja, a 11,5 m-es ún. tihanyi kút. Átlagos mélysége 3 m. A Bakony déli lábánál fekvő tó változatos domborzatú partvidéke, a nyári szezonban igen kedvező éghajlata a Balatont hazánk egyik legfontosabb idegenforgalmi területévé avatja.

 


Tihany – Apátsági templom, háttérben a Balaton

Forrás: Balázs Dercsényi: Ungarn. Merhávia-Kaleidoszkóp, 1999. 72. o.

 

A rendkívül sekély (átlagos mélység 1 m, max. mélység 4 m) Fertő-tó 1/4-e tartozik Magyarországhoz. A tófelszín felét nád borítja. A tó környékén közös, osztrák-magyar kezelésű nemzeti parkot alakítottak ki.

 

Magyarország felszín alatti vizekben rendkívül gazdag, sőt gyógyvizekben Európa egyik leggazdagabb országa. E vizek értékes ásványi anyagokat tartalmaznak (szénsavas, vasas, timsós, jódos, kénes vizek), így gyógyászati célra rendkívül alkalmasak.

 

 

Természetes növénytakaró és talajviszonyok

 

Az emberi beavatkozások következtében ma Magyarország területének legföljebb 9-10%-án találunk természetes növényzetet. A növényvilág az ország kis területe, tagolatlan domborzata ellenére fajokban igen gazdag (kb. 2200 növényfaj). Az eltérő éghajlati hatások alatt álló Magyarország atlanti, szárazföldi és mediterrán növényfajok találkozóhelye.

Az ország növényzeti képét nem egyes növényfajok, hanem azok területileg jellegzetes csoportosulásai, az ún. növénytársulások határozzák meg. Az alföldeket az erdős sztyep, a dombságokat és középhegységeket a lombhullató erdők társulásai uralják. Ezeken belül a terület fekvésétől, éghajlati, vízellátottsági, talaj- és kőzetviszonyaitól függően számos változat alakult ki.

A dombságok és középhegységek lomboserdő-társulásait alacsonyabb, melegebb és szárazabb területeken tölgyesek, magasabb, hűvösebb és nedvesebb részeken bükkösök alkotják. Őshonos fenyvesek a Bakonyban, valamint az Alpok előőrseinek számító Soproni- és Kőszegi-hegységben fordulnak elő (erdei-, luc- és vörösfenyő). Magyarország mintegy 17-18%-át borítják – többnyire mesterségesen telepített – erdők.

 

 

Magyarország növény- és állatvilága: 1 szúrós csodabogyó, 2 nyugati egyhajúvirág, 3 pofók

árvacsalán, 4 homoki kikerics, 5 vitézkosbor, 6 sárgaliliom, 7 nyári tőzike, 8 magas gubóvirág,

9 európai zergeboglár, 10 törpe nőszirom, 11 gyapjúsás, 12 magyar kökörcsin, 13 magyar sóvirág,

14 árvalányhajas zárt homoki gyep, 15 mocsári nőszirom, 16 piros kígyószisz, 17 cserszömörce,

18 henye boroszlán, 19 fehér gólya, 20 túzok, 21 homoki gyík, 22 vidra, 23 ürge, 24 vadmacska,

25 vaddisznó, 26 gímszarvas

Forrás: Magyar Nagylexikon. 12. kötet. Magyar Nagylexikon Kiadó, 2001. 446-447. o.

 

 

Magyarország legnagyobb természeti kincse változatos, többnyire jól termő, a fejlett mezőgazdaság ígéretét hordozó talaja. Az alföldeken a mezőségi talajok, a domb- és hegyvidékeken pedig a különféle erdőtalajok uralkodnak. Magyarországon a mezőgazdaságilag művelt földek 45%-a lejtős területen található. E területek talaját a talajpusztulás, a talajerózió egyre jobban veszélyezteti. A Dunántúli-dombság, illetve a középhegységek előterének néhány területén az eredeti talajszelvények már több mint 70%-a a talajerózió martaléka lett.

 

 

Közigazgatás

 

Magyarország közigazgatásilag 19 megyére és Budapest fővárosra tagolódik.

 

Forrás: Akadémiai Kislexikon. 2. kötet. Akadémiai Kiadó, 1990. Függelék

 

 

Népesség

 

Magyarország lakóinak száma 2005 júliusában 10 millió 84 ezer fő volt. Az ország népsűrűsége 108 fő/km 2, ami Európában közepes értékű. Legmagasabb a népsűrűség a budapesti agglomerációban, a nagyvárosokban és környékükön, alacsony a mezőgazdaságra kevésbé alkalmas területeken, a hegyvidékeken és a Dunántúl aprófalvas körzeteiben.

 

Forrás: Földrajzi atlasz. Pauz Westermann, 1999. 9. o.

 

A finn-ugor nyelvcsaládba tartozó magyarság nyelvrokonaitól (finnek, észtek és Oroszországban élő nyelvrokonaink) távol, szláv, román és német nyelvű nemzetek között él. Az ország lakossága csaknem teljes egészében magyar anyanyelvű. A magukat nemzeti kisebbségnek vallók aránya néhány százalék. Az utóbbi fél évszázadban a kisebbségek számában változások következtek be. Ennek oka részben a második világháborút követően a németek tömeges kitelepítése az országból, a magyar-szlovák népességcsere és a nemzetiségek egy részének a magyarságba történt beolvadása volt.

A nemzeti kisebbségek közül a magyarországi németek száma a legnagyobb (ún. svábok, őseik a török hódoltság után telepedtek le az országban), akik elsősorban Baranya, Tolna, Komárom-Esztergom megyékben és Budapest környékén élnek. A különböző szláv nyelvű nemzetiségek közül a szlovákok lakóhelye döntően Békés, Komárom-Esztergom megyékben és Budapest környékén van. A horvátok Bács-Kiskun, Zala, Vas és Győr-Moson-Sopron megyékben élnek, a szerbek pedig Bács-Kiskun és Csongrád megyékben, valamint Budapest környékén. A szlovének Vas megye határmelléki településeire tömörülnek. A románok a magyar-román határszéli településeken, elsősorban Békés és Hajdú-Bihar megyékben élnek. A nemzeti kisebbségek közé tartoznak a Magyarországon élő görögök, bolgárok, ruszinok és ukránok is. A Magyarországon élő roma lakosság etnikai kisebbséget alkot – számuk meghaladja a négyszázezret -, csaknem minden településen megtalálhatók, de legnagyobb számban Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok megyékben és Budapesten élnek.

Hazánk alkotmánya és egy külön törvény a kisebbségeknek teljes egyenjogúságot biztosít, lehetővé teszi számukra anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást és művelődést. Joguk van politikai, kulturális és gazdasági szervezetek és kisebbségi önkormányzatok létrehozására.

 

A magyarok száma a világon becslések szerint kb. 15 millió. Hazánk területén kívül mintegy 3 millió magyar a Kárpát-medencében, a szomszédos országokban él.

 

Magyarok az államhatáron túl

 

 

2005

10 évvel ezelőtt

Románia

1,432 millió

1,6 millió

Szlovákia

520 000

567 000

Szerbia

290 000

341 000

Ukrajna

152 000

156 000

Horvátország

17 000

22 000

Forrás: Pester Lloyd. Nr. 37, 14. September 2005. 4. o.

 

Kisebb csoportokban élnek magyarok Szlovéniában és Ausztriában is. Az USA-ban, Kanadában, Dél-Amerikában, Nyugat-Európában, Izraelben és Ausztráliában a magyar eredetű lakosság szórványokban él. A Kárpát-medencében határainkon kívül élők az 1. és a 2. világháborút lezáró politikai döntések következtében, a többi országban élők gazdasági okok, munkanélküliség, illetve politikai okok miatt (pl. 1956-os események) kerültek külföldre.

 

A népesedési folyamatokban a korábbi évtizedek lassú növekedésével szemben az 1990-es évektől kedvezőtlen fordulat következett be. A nemzetközi növekedési folyamatokkal szemben az ország lakossága csökken. A születések számának rohamos csökkenésével szemben növekszik a halálozások száma. A csökkenési folyamat az ország összes megyéjét érinti. A születések számának csökkenése összetett probléma, csak több okkal magyarázható, így például: átlagosan alacsony a jövedelmek szintje, kitolódott a házasságkötések ideje (50 évvel ezelőtt a nők többsége 19-22 éves korban ment férjhez, ma 23-25 év között), a házasságkötések száma fokozatosan csökkent, a válásoké viszont növekedett, illetve a nők többsége munkavállaló, ami gyakran nehezíti a gyermekvállalást. Az ország népességének alakulását befolyásoló ki- és bevándorlások – ami nemzetközi jelenség – nálunk kevésbé éreztetik hatásukat. Az országból kivándorlók száma nem jelentős. A bevándorlók főleg a szomszédos országokban (Erdély – Románia, Vajdaság – Jugoszlávia) élő magyarság köréből kerültek ki, az ottani kedvezőtlen gazdasági vagy politikai helyzet miatt.

A népesség jövőbeli alakulására hatással van a születéskor várható élettartam, ami férfiaknál 67, nőknél 75 év. Mindkettő – különösen a férfiaké – alacsonyabb Európa fejlett országainak mutatóinál. Az alacsony értékek szoros kapcsolatban állnak a lakosság egészségi állapotával.

A magyar népesség számának az előrejelzése a további csökkenés irányába mutat. Ha ezt a negatív folyamatot nem sikerül megállítani, akkor ez a következő évtizedekben már súlyosan érinti a nemzet jövőjét. Elsődleges jelentőségű nemzeti érdek tehát a születések számának, valamint a születéskor várható élettartamnak a növelése, olyan anyagi, egészségügyi és erkölcsi feltételek biztosításával, amelyek elősegíthetik ennek megvalósítását.

 


 

Forrás: Századok statisztikája. KSH, 2001. 30. o.

 

 

Magyarország tájai, turisztikai központok, nevezetességek

 

Magyarország területét a természetföldrajzi tényezők alapján a következő hat nagytájra osztjuk: Alföld

Kisalföld

Alpokalja

Dunántúli-dombvidék

Dunántúli-középhegység

Északi-középhegység

 

Az Alföld nem csupán Magyarország legnagyobb területű tája, hanem egyben domborzatilag, éghajlatilag is legegységesebb területe. A világszerte természetes magyar tájként ismert „puszta” tulajdonképpen az évszázados beavatkozások nyomán kialakult kultúrsztyep: az egykori erdős puszta ligeterdeit az évszázados erdőirtás, illetve a folyószabályozás teljesen visszaszorította. Az Alföld túlnyomó része tökéletes síkság. Lösszel fedett síkjai termékeny mezőségi talajuk révén hazánk legjobb termőhely-adottságú szántóterületei. Az Alföldet a Tisza vonala mentén hagyományosan két részre, a Duna-Tisza közére és a Tiszántúlra osztjuk.

A Tiszántúl legnagyobb városa Debrecen, a „kálvinista Róma”, a magyarországi protestantizmus központja. A református Nagytemplom a város legjelentősebb műemléke, történelmi események színhelye. Emellett Debrecen iskoláiról és gyűjteményeiről nevezetes (Református Kollégium, Nagykönyvtár, Déri Múzeum). A közelben található Hajdúszoboszló gyógyfürdőjéről ismert, a Hortobágyon pedig a táj speciális növény- és állatvilágával, néprajzi hagyományaival ismerkedhetünk.

 


Hortobágy – Kilenclyukú híd

Forrás: Balázs Dercsényi: Ungarn. Merhávia-Kaleidoszkóp, 1999. 31. o.

 

Szeged Dél-Magyarország legnagyobb városa, a Tisza és a Maros folyók találkozásánál fekszik. Szintén egyetemi város, a régió gazdasági és kulturális központja. A város egyik jelképe a Fogadalmi templom, amely az 1879. évi árvíztől megmenekült szegedi polgárok kezdeményezésére épült.

 


Szeged – Fogadalmi templom

Forrás: Balázs Dercsényi: Ungarn. Merhávia-Kaleidoszkóp, 1999. 35. o.

 

 

A Kisalföld teljes területe (9000 km 2) még tizedrészét sem éri el az Alföld kiterjedésének. A táj kevesebb mint fele, mindössze 4000 km 2 esik Magyarország területére. A Duna itt alakította ki Európa legnagyobb hordalékkúpját (Szigetköz, Csallóköz), melynek kavicsanyaga gazdag ivóvízkészleteket rejt. A Kisalföld közlekedésföldrajzi helyzete közúti, vasúti és hajózási értelemben is rendkívül előnyös.

Az Alpokalja a Keleti-Alpok két lealacsonyodó nyúlványa (a Soproni- és a Kőszegi-hegység), illetve az Alpokból érkező folyók által szétteregetett kavicstakaró révén kapcsolódik Európa legmagasabb hegyvidékéhez.

A Nyugat-Dunántúl legnagyobb városa Győr, folyók és történelmi korok találkozóhelye. Ebben a régióban található a magyar barokk kiemelkedő alkotása, a fertődi Esterházy-kastély. Itt töltötte élete nagy részét Joseph Haydn, aki 150 zeneművet, köztük 14 operát komponált Fertődön.

 

Fertőd – Esterházy-kastély

Forrás: Balázs Dercsényi: Ungarn. Merhávia-Kaleidoszkóp, 1999. 54. o.

 

A közeli Sopron városának polgárai az első világháború után népszavazáson döntöttek arról, hogy továbbra is Magyarországhoz kívánnak tartozni. Ezért szokás Sopront „a leghűségesebb városként” említeni. Óvárosában római kori alapokra épültek a középkori várfal, a reneszánsz és barokk polgárházak, a gótikus templomok és a 19-20. századi paloták. Szombathely városát Claudius császár alapította i.sz. 50 körül Colonia Claudia Savaria néven a Borostyánkő út mentén. A várost a tours-i püspökként szentté avatott Márton szülőhelyeként is tisztelik.

 


Sopron - Tűztorony

Forrás: Balázs Dercsényi: Ungarn. Merhávia-Kaleidoszkóp, 1999. 58. o.

 

 

A Dunántúli-dombvidék nyugat-keleti irányban a Zala völgyétől a Dunáig húzódik, északi határát a Balaton, délit pedig a Dráva-völgy jelöli ki. A dombvidékből két röghegység emelkedik ki szigetszerűen: a Mecsek és a Villányi-hegység. A dombságok természeti adottságai (pl. mezőségi talaj) főként a mezőgazdasági, a hegységeké az ipari (érc-, kőszén- és kőbányászat), illetve idegenforgalmi (barlangok, gyógyfürdők) hasznosítást segítik elő.

A Dél-Dunántúl legjelentősebb városa Pécs. A római korban Pannónia provincia fontos települése volt Sopianae néven. Első királyunk, Szent István püspökséget alapított itt, majd néhány évszázad múlva Buda mellett Pécs lett az ország reneszánsz központja. A 16-17. században török uralom alá tartozott a város, e korról ma két dzsámi és egy türbe (síremlék) tanúskodik. A 19. század közepétől meginduló ipari fellendülés idején több jelentős gyár alakult, nemzetközi hírűvé vált a Zsolnay Kerámiagyár.

 


Pécs – Jakováli Hasszán dzsámija

Forrás: Balázs Dercsényi: Ungarn. Merhávia-Kaleidoszkóp, 1999. 44. o.

 

 

A Balaton északnyugati sarkától a Duna vonaláig húzódó Dunántúli-középhegység hazánk egyetlen olyan tájegysége, amely teljes egészében Magyarország területére esik. A kb. 200 km hosszú, délnyugat-északkeleti csapású hegység karsztos területein felszín alatti vízhálózat alakult ki. A karsztvíz így rendkívül fontos szerepet játszik a terület vízellátásában. A hegység egyes tagjai (Bakony, Vértes) barnakőszén- és bauxitbányászatukról nevezetesek. A Budai-hegységet számos barlangja és 123 gyógy- és hévforrása avatja páratlan természeti értékké. A hegység tagolt és így védhető domborzata, építőköve és fája, a források gyógyvize, mind-mind szerepet játszott már az ókortól kezdve Budapest településtörténetében. A Budai-hegyvidék fővárosi részének egyre erősebb beépítése napjainkban már az említett természeti értékeket veszélyezteti.

 


Budapest – Gellért fürdő

Forrás: Balázs Dercsényi: Ungarn. Merhávia-Kaleidoszkóp, 1999. 91. o.

 

A Bakony-vidék központja Veszprém, a magyar királynék városa, akiket itt koronáztak és temettek el. Szent István Veszprémben alapította az első magyar püspökséget. A Szent Mihály–székesegyház alapításában részt vett a király felesége, a bajor Gizella is.

 


Veszprém – Gizella-kápolna

Forrás: Balázs Dercsényi: Ungarn. Merhávia-Kaleidoszkóp, 1999. 62. o.

 

 

A Dunántúli-középhegység csapásirányának meghosszabbításában húzódó Északi-középhegység hazánk leghűvösebb éghajlatú vidéke. A hegyvidék az ország erdőkben leggazdagabb területe (tölgyesek az alacsonyabb, bükkösök a magasabb részeken). A hegységek délre néző, kedvező besugárzású lejtőin történelmi borvidékek alakultak ki (Eger, Tokaj). Az Északi-középhegység változatos ásványkincs-vagyona (barnaszén, lignit, ércek) teremtette meg az ipar korai kialakulásának feltételeit. A hegység Dunától nyugatra fekvő tagja a Visegrádi-hegység. Itt található a Duna áttöréses völgye, a Dunakanyar, Magyarország természeti-történelmi látnivalókban egyik leggazdagabb tája. A Mátra hegységben emelkedik hazánk legmagasabb csúcsa, a Kékes-tető (1014 m). A Bükk hegység barlangjaiban pedig számos ősemberi leletre bukkantak a kutatók.

 


Esztergom, Dunakanyar – Érseki bazilika

Forrás: Balázs Dercsényi: Ungarn. Merhávia-Kaleidoszkóp, 1999. 81. o.

 

Észak-Magyarország régióközpontja Miskolc, évszázadok óta közlekedési és kereskedelmi csomópont. A Bükk hegység délnyugati lábánál fekszik Eger városa, ahol 1009-ben Szent István alapított püspökséget. A középkori Eger fénykorát a 15. század második felében élte. 1552-ben a megerősített vár és védői visszafordulásra kényszerítették a török ostromlókat. A török csak a század végén tudta elfoglalni Egert, a hódoltság idejére emlékeztet a városban ma is álló minaret. A törökök kivonulása után óriási építkezések kezdődtek, a barokk meghatározó stílusirányzatává vált a belvárosnak.

 

Nemzeti parkok Magyarországon (zárójelben az alapítás éve)

 

Aggteleki Nemzeti Park: Észak-Magyarország karsztvidékén, a szlovák határ mentén (1985)

Balaton-felvidéki Nemzeti Park: a Balatontól északra, valamint a Kis-Balaton területén (1997)

Bükki Nemzeti Park: Észak-Magyarországon, a Bükk hegység területén (1976)

Duna-Dráva Nemzeti Park: több hosszú, szalagszerűen elnyúló terület a Dél-Dunántúlon (1996)

Duna-Ipoly Nemzeti Park: Budapesttől északra, a Pilis és a Börzsöny hegység területén (1997)

Fertő-Hanság Nemzeti Park: az ország északnyugati kapujában, a Fertő tó és a Hanság egykor hatalmas mocsár-és lápvilágának máig fennmaradt területein (1991)

Hortobágyi Nemzeti Park: a Tiszántúlon, a Hortobágy területén (1973)

Kiskunsági Nemzeti Park: több különböző táj- és élőhelytípust megjelenítő terület a Duna-Tisza közén (1975)

Körös-Maros Nemzeti Park: a Dél-Alföldön a Körösök és a Maros folyó vízrendszerének területén (1997)

Őrségi Nemzeti Park: a Nyugat-Dunántúlon (2002)

 

Világörökségek Magyarországon

 

Budapest: a Duna-part és a budai Várnegyed (1987), valamint az Andrássy út és környéke (2002)

 

Budapest – Parlament, háttérben a budai Duna-part

Forrás: Balázs Dercsényi: Ungarn. Merhávia-Kaleidoszkóp, 1999. 94. o.

 

Hollókő: hagyományos palóc falu Nógrád megyében (1987)

Az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjai (1995)

 


Aggtelek - Cseppkőbarlang

Forrás: Látnivalók Magyarországon. Főszerkesztő: Pálfy Katalin. Well-PRess Kiadó, 2001. 48. o.

 

 

 

Pannonhalma bencés főapátsága és természeti környezete (Győr-Moson-Sopron megye)

(1996)


Pannonhalma – A bencés főapátság könyvtára

Forrás: Balázs Dercsényi: Ungarn. Merhávia-Kaleidoszkóp, 1999. 60. o.

 

A Hortobágyi Nemzeti Park (1999)

Pécs ókeresztény sírkamrái (2000)

A Fertő tó kultúrtája (2001)

A tokaji borvidék (2002)

 

 

A fejezet szövegének forrásai: Bora Gyula – Nemerkényi Antal: Magyarország földrajza. Nemzeti

Tankönyvkiadó, 1994. 9-77. o.

Bernek Ágnes – Bora Gyula – Nemerkényi Antal – Sárfalvi Béla:

Társadalomföldrajz. Tankönyvkiadó, 2002. 110-116. o.